Kígyó és pillangó

Milyen érzés lakozhat a fagyott szívekben? Hiszen érzelem nélküli szív nincsen. Erő, kitartás vagy félelem? Netán bosszú? Kegyetlen bosszú, melynek elsöprő ereje magával ragad. Édes bosszú a szerettünkért, egy érzésért, mely még a jégszíveket is megolvasztja.

Pengék csörgése: fém csikordul, szikra pattan, lánc csapódik.

Mi ez az erő? Mi ez az érzés?

Düh, mely szinte szétfeszíti a testet, mozgásra késztet, ütésre, csapásra, vágásra, gyilkolásra.

Kimondatlan szavak, melyek látatlanba vezérelnek. Halkan suttognak, mint a lelkiismeret, és gonoszan kísértenek.

A győzelem iránti vágy, mely már vért kíván.

Egyszerű mozdulatok, melyekben ősi erő rejlik. A túlélés ösztöne, felerősödve az elszántságtól.

Pár apró hang, néhány mozdulat, de mégis kihívás az utolsó csatára…

Régi történet, kicsiny gyermek édes hangján kimondott eskü, erős szavak, halálos elhatározás.

A titkok napvilágra kerültek.

Egy hívó szó a csapáshoz, mely szíven döf, a meglepetés erejével.

Ismeretlen képességek, harc az erők, sőt az elmék között. Tervek és cselszövés.

Elrabolt életért bosszúálló gyilkos hideg pillantása, letűnt mosolya és kegyetlen szavai.  Halálos szavak, melyek ereje belülről emészt el. Mint a villám, oly hirtelen támadt rá. Saját keze által okozná halálát. Bosszúvágy, nem vérszomj, düh és árulás.

Lesújt az ősi átok, mely egy kígyó nyelvén szól hozzátok.

A vér sós szaga lebeg a levegőben.

Menekülés a pusztítás gömbjével, sebzetten, villámlépésben.

Hatalmas robbanás rázza meg a várost, lila fény, szürke füst, erős zaj, szörnyű energia remegett a levegőben. Kiáltás az ellenség torkából, feltámadás a halálból.

Elemi erő, az élet ösztöne, pillangónyi lélek emelkedett a felhőkben.

Mit elloptak, másé nem lett, a hűség gonoszt is megillethet.

A félelem nem várt erőket mozgat meg, most a gonosz győzedelmeskedett.

Fehér kísértet, hatalmas pillangó, a gonosz új alakban mozog.

Veszélyesen feltörő tudatalatti vonzás, a szíve mélyéről a baj felé való vonzás.

Sebesült társ utolsó szava, mindössze hideg kék pillantása. Elnehezült pillák, lecsukódó szem, az 

ezüst fej félrebillen. 

A kígyó örök nyugalomra tér, hátra marad a fájdalom és az üresség. Meghasadt szív, megszakadó tudat, kristálykönnyekben hull az arcára. Lecsordul ott, hol vér folyt. Megakad ott, ahol valaha élettel teli mosoly volt.

Nem láthatjuk többé a gúnyos mosolyt, a gyönyörű kék szemeket.

Nem tűnhet el többé, mert élete tűnt el örökké.

Egy kislány könnyeit félve, életét tette érte. A bosszú mozgatta létét, mindig védte szerelmét.

„Ha kígyóvá változnál, és embereket kezdenél enni, és ugyanazzal a szájjal, amivel öldökölsz, azt kiáltanád „Szeretlek!” Vajon én is képes lennék azt mondani „Szeretlek,” úgy, ahogy ma is?

Boldogan halhat meg, a lány karjaiban.

Boldogan, mert bocsánatot kérve elköszönhetett tőle.

by Saito Emi (alias Momo)

(csak a szemek kedvéért:()